Beth Flynn: Kilenc perc



...nos.
...ez a könyv...
...ez a könyv sokkolt már az ötödik oldalon. Még nem fejeztem be, de már most milliónyi mondanivalóm van. Milliónyi mondanivaló, amit nem tudom, hogy mondjak el. Ez brutális. Brutálisan jó, brutálisan eleven és brutálisan fogva tart. Első alkalom, hogy azelőtt elkezdek értékelést írni, hogy befejeznék egy könyvet. De egyszerűen annyi minden kavarog a fejemben...

Azt mondják, hogy az a jó könyv, ami megfog és nem ereszt... ami érzéseket vált ki belőled... ami folyton benned motoszkál, folyton visszatérnek a gondolataid.
Ez olyan... olvastam már Rázós könyvet egyet a kiadótól. Mondhatni új vagyok a kategóriában, belekóstoltam már, tetszett, de úgy tűnik, hogy az még csak egy lightos ízelítő volt. Azt kell mondjam, hogy az nem volt rázós! XD Nagyon nem, ha azt veszem alapul, hogy ez viszont az. Vagy ha az (Megölni Sarait) rázós, akkor ez nem tudom, hogy mi... valami felsőbb fok.

Egyszerűen az elevenembe vágott... kinyúlt belőle egy kéz és megragadott... valahol a szívem és a légcsövem között szorít és nem ereszt. A másik kezével pedig folyamatosan simogat és vigasztal. Hozzáteszem, hogy nem bírom a thriller és horror kategóriát. Egyszerűen nem bírom, nem veszi be a gyomrom. Ez nem olyan. Ez Rázós. Minden értelemben rázós... nem is tudom megmagyarázni, nyilván spoileres meg nem akarok lenni.
Megdöbbent, felráz, felpofoz, megrémiszt, megsimogat és a karjába zár. A karjába zár, igaz oda is bilincsel, de mindezt úgy hogy közben simogat és a fülembe sugdos nyugtató szavakat, de a kezem bilincsként fogja és szorít, hogy már fáj...
...a könyv felénél tartok... nem tudom, mi vár még rám, de ha csak rágondolok érzem, ahogy a könyv szinte húz magához, és a mellkasomban egyre erősödik a szorítás, hogy menjek is és maradjak is...
...
Befejeztem.
.
.
.
.
Utálom a spoilert. Nos rövid leszek. És tömör.
Aki szereti a kategória könyveit, bár sejtem, hogy van ennél még rázósabb is, viszont a lényeg mégis az érzés, amit kivált, az induljon el a boltba, vegye meg, vigye haza, és olvasson! Ennyi.

Rohadt jó volt.
Pont ott volt rázós, ahol kellett.
Pont ott fogta vissza magát ahol kellett.
Pont ott árult el, ahol kellett. 

Felállítottam magamnak egy forgatókönyvet. Egy elképzelést, hogy milyen verzióval tudnék kiegyezni. Nos, kellő mennyiségű izgalom, kellő mennyiségű fájdalom, erőszak, kegyetlenség, szeretet, hűség, odaadás és áldozat után megkaptam. Aztán kaptam még mellé egy nagy büdös pofont is. Mintegy mellékesen. Hogy azért ne üljek már a babérjaimon, nem olyan egyszerű ez. Hülyüljek meg nyugodtan, amíg olvashatok egy "folytatást"... hát köszi. Egyszerűen belém égette magát... megdöbbentett, elrabolt, fogvatartott, elkényeztetett, szeretett és magához láncolt.

Izgalmas, szívettépő és bosszantóan valóságos.
Leírhatatlan.

...és mindennek ellenére nem is függővéges. Mert ez a történet véget ér. Csak mégis feldob egy kérdést a levegőbe... amire persze nem válaszol...vagyis válaszol, de szeretnéd, hogy meg is magyarázza, vagyis nem megmagyarázza, hanem lereagálja... szóval na...

Grizz és én bővebben itt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Corinne Michaels – Melanie Harlow: Maradj közel

Leda D'Rasi: Új nemzedék

A. Zavarelli: Reaper – Kaszás