Mimi Taylor: Fekete Bárány
Ennek a könyvnek a borítója fogott meg először. Valami furcsa elemi erőt éreztem benne. Valami sötét, szikrázó, ősi rosszfiúérzésem volt tőle. Akartam a könyvet, sokáig váratott magára. És várt is volna még, ha nem ér olyan szerencse, hogy a közösségi oldalon indított nyereményjátékon, nem nyerek egy saját példányt egyenesen az írónőtől. Mérhetetlenül boldog voltam! Dupla öröm, mert kaptam egy könyvet, és mert nyertem valamit! Olyan ritkán fordul elő velem az ilyen! *-*
Úgyhogy duplán köszönöm Mimi Taylor-nak a szerencsémet! :)
...és megbeszéltük a szállítást és elindult a könyv. De nem is én lennék, ha nem lett volna ebben is egy kisebb gikszer! Már éppen azon tűnődtem, hogy írok egy üzenetet, hogy sikerült-e feladni a csomagocskámat, amikor én kaptam üzenetet, hogy megkaptam-e, mert már bizony itt kellene lennie... döbbenet... ha nem rólam volna szó, el sem hinném a dolgot... már megint engem szívat az élet, és csak ültem a gép előtt arcomra szorított tenyérrel. BasszaMegÉsARohadtÉletbeMárTényleg! Miért mindig velem? Egy szó, mint száz Mimi megígérte, hogy másnap megérdeklődi a postán, hol lehet a csomag. Én pedig próbáltam nyugtatni, hogy nincs gond, csak kirándul egyet, biztos nemsokára ideér. ...és vártam.
Ha jól emlékszem még két napig talán. Két nap helyett egy hétig jött, de végső soron ideért. (Jobban járt, mint ugyanakkor a Book24-es csomagom, amit egy hét elteltével az ország másik felében találtam meg egy GLS depóban csücsülve, mert valamiért nem találtak...nem is értem... aztán nem kapták meg az átirányítást, aztán még két nap és el is indult végre jó helyre és csodák csodájára épségben ide is ért... XD)
Szóval, a könyv meg van! Végre olvashatok! Öröm-boldogság! ^^
Molyos értékelésem, ami kicsit SPOILERESRE sikerült:
Nos, régóta szeretném elolvasni ezt a könyvet. A borítóba beleszerettem már az első pillanatban. Nekem nagyon tetszik, szerintem nagyon el lett találva, szerelem volt, semmi kétség.
A történet jó volt. Izgalmas, mozgalmas, szenvedélyes és tartalmas. És vicces. Jó volt a humora a szereplőknek, gyakran kaptam magam azon, hogy nevetek. Izgalmas volt, voltak olyan epizódok, amikor egyszerűen nem tudtam letenni a könyvet. Volt azonban pár dolog, ami picit zavart, és ez nyomott hagyott kicsit az élményen is. Talán kicsit túlzás volt, hogy Tony-nak mindentől felállt a farka. Szó szerint mindentől. Ami önmagában nem is volna baj, hisz van, amikor nem is lehet másképp… de ez a történet méltán nevezhető hullámvasútnak és úgy éreztem, hogy olyan pillanatokban is előjön ez a dolog, amikor talán nélkülözhető lett volna…
Szóval, hullámvasút. Igen, ez a történet egy elég sok kanyarral megáldott hullámvasút. Nem hagyott unatkozni, annyi szent! XD
Egyik csavart követte a másik. És szembe találtam magam azzal az egyébként ritka problémával, hogy egy-két ponton nem azért kezdtem picit unni a sztorit, mert sok volt a leírás – mert nem volt sok, ez tény és én szeretem az ilyen könyveket – , hanem azért, mert túl sok volt a bonyodalom… a könyv elején egyszerűen túl gyorsan történt túl sok minden. Ilyen rövid idő alatt ennyi változás egyszerűen nem tud megtörténni. Talán hihetőbb lett volna, ha a történetben időben kicsit elhúzódnak az első egy-két hét eseményei…
Szerettem a könyvet, szerettem a sztorit, szerettem a szereplőket. Egy percre sem bántam meg, hogy elolvastam. Imádom a borítóját, biztosan előkelő helyet kap a könyvespolcomon. Talán, ha egy-két felesleges bonyodalom kimarad, vagy ezeket időben jobban elnyújtva kapom meg, akkor ez sem zavart volna. Összességében izgalmas volt, élvezetes volt, szórakoztató volt.
Úgyhogy duplán köszönöm Mimi Taylor-nak a szerencsémet! :)
...és megbeszéltük a szállítást és elindult a könyv. De nem is én lennék, ha nem lett volna ebben is egy kisebb gikszer! Már éppen azon tűnődtem, hogy írok egy üzenetet, hogy sikerült-e feladni a csomagocskámat, amikor én kaptam üzenetet, hogy megkaptam-e, mert már bizony itt kellene lennie... döbbenet... ha nem rólam volna szó, el sem hinném a dolgot... már megint engem szívat az élet, és csak ültem a gép előtt arcomra szorított tenyérrel. BasszaMegÉsARohadtÉletbeMárTényleg! Miért mindig velem? Egy szó, mint száz Mimi megígérte, hogy másnap megérdeklődi a postán, hol lehet a csomag. Én pedig próbáltam nyugtatni, hogy nincs gond, csak kirándul egyet, biztos nemsokára ideér. ...és vártam.
Ha jól emlékszem még két napig talán. Két nap helyett egy hétig jött, de végső soron ideért. (Jobban járt, mint ugyanakkor a Book24-es csomagom, amit egy hét elteltével az ország másik felében találtam meg egy GLS depóban csücsülve, mert valamiért nem találtak...nem is értem... aztán nem kapták meg az átirányítást, aztán még két nap és el is indult végre jó helyre és csodák csodájára épségben ide is ért... XD)
Szóval, a könyv meg van! Végre olvashatok! Öröm-boldogság! ^^
Molyos értékelésem, ami kicsit SPOILERESRE sikerült:
Nos, régóta szeretném elolvasni ezt a könyvet. A borítóba beleszerettem már az első pillanatban. Nekem nagyon tetszik, szerintem nagyon el lett találva, szerelem volt, semmi kétség.
A történet jó volt. Izgalmas, mozgalmas, szenvedélyes és tartalmas. És vicces. Jó volt a humora a szereplőknek, gyakran kaptam magam azon, hogy nevetek. Izgalmas volt, voltak olyan epizódok, amikor egyszerűen nem tudtam letenni a könyvet. Volt azonban pár dolog, ami picit zavart, és ez nyomott hagyott kicsit az élményen is. Talán kicsit túlzás volt, hogy Tony-nak mindentől felállt a farka. Szó szerint mindentől. Ami önmagában nem is volna baj, hisz van, amikor nem is lehet másképp… de ez a történet méltán nevezhető hullámvasútnak és úgy éreztem, hogy olyan pillanatokban is előjön ez a dolog, amikor talán nélkülözhető lett volna…
Szóval, hullámvasút. Igen, ez a történet egy elég sok kanyarral megáldott hullámvasút. Nem hagyott unatkozni, annyi szent! XD
Egyik csavart követte a másik. És szembe találtam magam azzal az egyébként ritka problémával, hogy egy-két ponton nem azért kezdtem picit unni a sztorit, mert sok volt a leírás – mert nem volt sok, ez tény és én szeretem az ilyen könyveket – , hanem azért, mert túl sok volt a bonyodalom… a könyv elején egyszerűen túl gyorsan történt túl sok minden. Ilyen rövid idő alatt ennyi változás egyszerűen nem tud megtörténni. Talán hihetőbb lett volna, ha a történetben időben kicsit elhúzódnak az első egy-két hét eseményei…
Szerettem a könyvet, szerettem a sztorit, szerettem a szereplőket. Egy percre sem bántam meg, hogy elolvastam. Imádom a borítóját, biztosan előkelő helyet kap a könyvespolcomon. Talán, ha egy-két felesleges bonyodalom kimarad, vagy ezeket időben jobban elnyújtva kapom meg, akkor ez sem zavart volna. Összességében izgalmas volt, élvezetes volt, szórakoztató volt.
Örülök, hogy elolvastam, szerettem.
Bővebben rólam és a könyvről itt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése