Anne L. Green: Elvarratlan szálak
Ó, ezt a könyvet nagyon vártam!! Imádom Anne L. Green-t és a könyveit is. Baromi kíváncsi voltam, hogy vajon mit tud kihozni egy olyan történetből, ami a már megismert szereplők gyermekéről szól. Azért lássuk be, egy generációval későbbi az idő, teljesen más a helyszín, és tudni vélhető, hogy azért felbukkannak majd a régi ismert arcok is.
Szóval vártam. ...és vártam... és vártam...
Aztán megérkezett!! *-*
Molyon megírt értékelésem:
Dr. Aiden Cross
Aiden Cross
Aiden…
Imádtalak! Egyszerűen nem lehet téged nem szeretni. Legszívesebben odabújnék ölelő karjaidba, bárhol, bármikor… a meleg szobában a takaró alatt, a kanapé sarkába kucorodva, a konyhapultnak dőlve csak bevackolnék a hónod alatt, a parkban egy padon ülve vagy a kocsiban egy parkolóban… és te csak ölelnél, ölelnél, szeretnél, csókolnál, csókolnád a hajam, a fejem búbját, a homlokom, a szám… pont annyira nem vagy rossz ember, mint amennyire azt hiszed magadról.
Vártam, akartam, hogy rosszalkodj, de nem tetted… kétségbe estél, gyűlölted a múltad, tagadtad a származásod, és rettegtél, hogy olyan gonosszá válsz, mint azok, akiket a családodnak hittél… vagyis nem hittél, hiszen te amerikai vagy! Alexandra és Alexander Cross gyermeke. Egy elveszett lélek, aki belerohan a hangyaboly kellős közepébe, hogy megtalálja önmagát. Hát sikerült is. Nem kevés bonyodalom, izgalom és veszély közepette sikerült megtalálnod önmagad, a múltad, az életed… megtaláltad, aztán elengedted, hogy a saját életed éld, a saját boldogságod. A boldogságod, amihez foggal – körömmel ragaszkodsz, amit megvédesz bárkitől bármi áron. Legyen az akár a cseppet sem veszélytelen olasz maffia, legyen az a múlt, amely örökké ott lesz kitörölhetetlenül és feledhetetlenül, vagy legyen az valaki egészen más, egy áruló, egy barát, egy csendben a sötétben somfordáló ellenség…
Mikor úgy érzed, hogy már látod a célt, hogy végre eléred a boldog közös jövőt, mindig jön egy újabb pofon… hol kisebb, hol nagyobb pofon…
Ó, Drága Aiden… hogy is lehetne téged nem szeretni… magabiztos vagy, vicces, erős, határozott, szexi, szenvedélyes, egy őrült, aki nem mellesleg rohadt jól néz ki! És basszus, olasz vagy! Ezt a temperamentumot nem lehet tanítani!
Bár minden jel szerint hiába, mert te megtaláltad a számodra tökéletes párt. És nem ereszted őt, ezt egyértelművé tetted mindenki számára.
Te nem voltál soha rosszfiú. Egy kicsit elkényeztetett, kicsit szabadjára engedett fiú, férfi, aki még időben rádöbben, hogy itt az ideje felnőttként viselkedni. Hozol rossz döntéseket és jókat. Nem könnyű megtalálni azt a bizonyos utat, főleg ha ennyi akadályt gördítenek az ember lábai elé. De, ha hittel, szeretettel és olyan mély szenvedéllyel keresi valaki, mint te, akkor nincs az az akadály, amit ne tudna legyőzni. A történet tökéletesen hű volt az írónőhöz. Izgalmas volt, szenvedélyes volt, veszélyes és fordulatos, ahogy mondani szoktam, hamisítatlanul „annelgreenes”! Ott a helye a polcomon! És a borító pasi!! Tökéletes választás! Pont ilyennek képzelem őt… nagyon vártam, hogy ideérjen, és nem bántam meg, hogy rögtön egymásba bonyolódtunk!
Nem fogok hazudni, nem biztos, hogy a dobogó legfelső fokára kerülsz. De talán pont azért nem, amiért egyébként annyira szerettelek is… nem vagy elég rossz… furcsa, hisz te végig azt hitted, hogy az vagy, sőt… pedig nem. Aiden, te jófiú vagy! És ez így van rendjén! …azért ugye, ha megbetegszem, kereshetlek bármikor??? Olyan furcsa nyomást érzek a mellkasomban… *-*
A történet szuper volt. Lebilincselő, érdekes, izgalmas, folyton meg tudott újulni, mindig történt valami, ami újabb lendületet adott a sztorinak. Néha kicsit lelassult, néha kicsit körülményes volt, aztán felgyorsult, veszélyessé vált, és végül felrobbant a kezemben… hogy aztán mindezt kezdhesse elölről. Nagyon kíváncsi vagyok, ki lesz a következő! Egy ismerős, vagy valaki egészen ismeretlen…?
A mi közös életünk története itt.
Szóval vártam. ...és vártam... és vártam...
Aztán megérkezett!! *-*
Molyon megírt értékelésem:
Dr. Aiden Cross
Aiden Cross
Aiden…
Imádtalak! Egyszerűen nem lehet téged nem szeretni. Legszívesebben odabújnék ölelő karjaidba, bárhol, bármikor… a meleg szobában a takaró alatt, a kanapé sarkába kucorodva, a konyhapultnak dőlve csak bevackolnék a hónod alatt, a parkban egy padon ülve vagy a kocsiban egy parkolóban… és te csak ölelnél, ölelnél, szeretnél, csókolnál, csókolnád a hajam, a fejem búbját, a homlokom, a szám… pont annyira nem vagy rossz ember, mint amennyire azt hiszed magadról.
Vártam, akartam, hogy rosszalkodj, de nem tetted… kétségbe estél, gyűlölted a múltad, tagadtad a származásod, és rettegtél, hogy olyan gonosszá válsz, mint azok, akiket a családodnak hittél… vagyis nem hittél, hiszen te amerikai vagy! Alexandra és Alexander Cross gyermeke. Egy elveszett lélek, aki belerohan a hangyaboly kellős közepébe, hogy megtalálja önmagát. Hát sikerült is. Nem kevés bonyodalom, izgalom és veszély közepette sikerült megtalálnod önmagad, a múltad, az életed… megtaláltad, aztán elengedted, hogy a saját életed éld, a saját boldogságod. A boldogságod, amihez foggal – körömmel ragaszkodsz, amit megvédesz bárkitől bármi áron. Legyen az akár a cseppet sem veszélytelen olasz maffia, legyen az a múlt, amely örökké ott lesz kitörölhetetlenül és feledhetetlenül, vagy legyen az valaki egészen más, egy áruló, egy barát, egy csendben a sötétben somfordáló ellenség…
Mikor úgy érzed, hogy már látod a célt, hogy végre eléred a boldog közös jövőt, mindig jön egy újabb pofon… hol kisebb, hol nagyobb pofon…
A sors hülye fintora nem kegyelmez senkinek!
De hát az élet mindig bebizonyítja, hogy az erős nem az, aki győzni akar, és megtesz azért bármit, hanem az, aki kitart a végsőkig. Elbukni könnyű, be is bizonyították ezt páran. Olyanok is, akikről sosem hitted volna, hogy megteszik.Ó, Drága Aiden… hogy is lehetne téged nem szeretni… magabiztos vagy, vicces, erős, határozott, szexi, szenvedélyes, egy őrült, aki nem mellesleg rohadt jól néz ki! És basszus, olasz vagy! Ezt a temperamentumot nem lehet tanítani!
Kétségtelenül szerelmes vagyok! *-*
Bár minden jel szerint hiába, mert te megtaláltad a számodra tökéletes párt. És nem ereszted őt, ezt egyértelművé tetted mindenki számára.
Te nem voltál soha rosszfiú. Egy kicsit elkényeztetett, kicsit szabadjára engedett fiú, férfi, aki még időben rádöbben, hogy itt az ideje felnőttként viselkedni. Hozol rossz döntéseket és jókat. Nem könnyű megtalálni azt a bizonyos utat, főleg ha ennyi akadályt gördítenek az ember lábai elé. De, ha hittel, szeretettel és olyan mély szenvedéllyel keresi valaki, mint te, akkor nincs az az akadály, amit ne tudna legyőzni. A történet tökéletesen hű volt az írónőhöz. Izgalmas volt, szenvedélyes volt, veszélyes és fordulatos, ahogy mondani szoktam, hamisítatlanul „annelgreenes”! Ott a helye a polcomon! És a borító pasi!! Tökéletes választás! Pont ilyennek képzelem őt… nagyon vártam, hogy ideérjen, és nem bántam meg, hogy rögtön egymásba bonyolódtunk!
Nem fogok hazudni, nem biztos, hogy a dobogó legfelső fokára kerülsz. De talán pont azért nem, amiért egyébként annyira szerettelek is… nem vagy elég rossz… furcsa, hisz te végig azt hitted, hogy az vagy, sőt… pedig nem. Aiden, te jófiú vagy! És ez így van rendjén! …azért ugye, ha megbetegszem, kereshetlek bármikor??? Olyan furcsa nyomást érzek a mellkasomban… *-*
A történet szuper volt. Lebilincselő, érdekes, izgalmas, folyton meg tudott újulni, mindig történt valami, ami újabb lendületet adott a sztorinak. Néha kicsit lelassult, néha kicsit körülményes volt, aztán felgyorsult, veszélyessé vált, és végül felrobbant a kezemben… hogy aztán mindezt kezdhesse elölről. Nagyon kíváncsi vagyok, ki lesz a következő! Egy ismerős, vagy valaki egészen ismeretlen…?
A mi közös életünk története itt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése